valószínűleg a gyászra azért az alkohol (meg mellé opcionálisan vmi egyéb tudatmódosító) a legjobb gyógyír évezredek óta, mert másnap olyan tompa és enervált vagy, hogy kurvára nem foglalkozol azzal, aminek fájnia kéne. elég megoldandó problémát jelent ilyenkor -nekem konkrétan ma- a buborék a fejem körül, meg a lájtos hasmenés, és ezért a fasse akar komolyan azzal foglalkozni, ami egyébként úgy fájna, hogy legszívesebben a tetőn állva üvöltenék tőle.
ettől még a hisztis árulóktól a faszom kivan, de ma tényleg nincs több energiám rájuk ennél a bejegyzésnél...