kicsit odavan az agyam. hajnali fekvés, reggeli kelés, tisztára úgy élek, mintha egy élvhajhász huszonéves lennék.
pedig az vagyok
nem valami drámai fordulat, tudom, mondjuk engem meg sem lep. kicsit szoknom kell még, hogy itt magamon kívül senkinek sem kell megfelelnem. vagyis majdnem senkinek, vagy mi.
és azt se értem miért pofáznak a fekete előadok minden szám között. kúvára utálom. unalmas. ők mér nem unják?
