megmondom az őszintét, nem csodálkozom, amikor olyanokat olvasok, hogy "civilizált" embert ritkán látó népök belepusztulnak a náthába.
köszönöm, magam jól vagyok, attól eltekintve, hogy nem vettem komolyan, hogy az ősz az ősz, és rövidgatyában, pólóban rohangáltam izzadtan, most meg köhögök, meg taknyot fújok. kifelé jövet tartok már a náthából, cserébe viszont furcsa dolgok szakadnak ki a tüdőmből.

turha-vulkánokok gyerekökölnyi, barna, mozgónak, sőt, már-már élőnek tűnő magmáját köpöm ugyanis a porcelánba reggelente.
honnan jön, és mi ez egyáltalán? a kátrány szakad vajh, oder was?