hát bizony, lassan már 8 és fél éve, hogy elment közülünk...
mondjuk ha jól emlékszem (és most kivételesen biztos vagyok benne, hogy jól) akkor sem, és azóta sem volt aki őszinte szívvel megsiratta volna. nekem a mai napig legfájóbb momentum a halálában, hogy amikor elment nem vetettem rá egy utolsó pillantást, de szerencsére e fotó is őrzi emlékét, amit azért a hajtás után rakok, mert nem akarom itt címlapon bolygatni az érzelmeket...
hát bizony, lassan már 8 és fél éve, hogy elment közülünk...
mondjuk ha jól emlékszem (és most kivételesen biztos vagyok benne, hogy jól) akkor sem, és azóta sem volt aki őszinte szívvel megsiratta volna. nekem a mai napig legfájóbb momentum a halálában, hogy amikor elment nem vetettem rá egy utolsó pillantást, de szerencsére e fotó is őrzi emlékét, amit azért a hajtás után rakok, mert nem akarom itt címlapon bolygatni az érzelmeket...
kicsit nagyobb ugyan, mint életnagyságban volt (4cm körül tolta a hosszabb átmérője)
zita élete egy, a bőrszínemnél alig sötétebb folttal kezdődött anyám elmondása szerint, és ezzel az ocsmány elszarusodott külsővel érte a sebész kése 2001 januárjában.
éljenek az elfeledett vinyókon rejtező titkok :)
