már évek óta fáj a derekam, de sajnos pár hete már hajolni sem tudok, sőt az ágyból is úgy kelek fel, hogy hátról hasra hengergőzök, és kinyomom magam, meg rendesen csillagokat látós spontán fájásaim vannak... vicces igaz?

TÉNYLEG nem panaszkodásból írom ezt az egészet, csak azért, mert tegnap délután megtanultam, hogy érdemes komolyan venni az ilyesmit. eljutottam végre egy komoly szakorvoshoz (a magyar férfi kézilabda válogatott, a Honvéd focicsapat és a kajak-kenu válogatott csapatorvosa. mellesleg a testtartás-elemzés az egyik szakterülete), és kiderült miért van ez az egész: több éve be van gyulladva a gerincem, aminek szinte semmi nyoma nem volt, mert nem bakteriális a gyulladás, szóval se láz, se semmi, csak a fájdalom jelzett. ennek elkerülésére viszont a gerincem inkább azt találta ki, ha nincs mozgás, nincs fájdalom sem, ezért tréfás kis csőröcskéket növesztett magának a hasi oldalán. az tulajdonképpen szerencse, hogy ott, mert a velő, az idegek, és egyéb huncutságok a hátsó felében futnak, ésvagy buknak ki.

ettől persze még fáj, cserébe nem tudok lehajolni rendesen nagyjából soha többé. a felette lévő néhány csigolya pedig összefogott és jól kiegyenesedett, hogy ezzel is ellenfeszüljön a fájdalomnak. ez sajnos rossz húzásnak bizonyult, mert így az alsó hátizmaim munka híján elgyengültek, ami miatt nőtt a feszültség a gyulladt részben, és én tudtomon kívül máris egy öngerjesztő, gerinc-csőr növesztő folyamat enyhén túlsúlyos kis gazdája lettem.

komoly baj nincs, inkább kellemetlen ez, (pl. pár éve még bármikor a nyakamba raktam a lábaim - hát ennek örökre vége). egy kis gyulladáscsökkentő kúra, meg gyógytorna valószínűleg meg tudja állítani a folyamatot.

a lényeg, hogy mindig vegyétek komolyan a jeleket!