szombat este kecelen vígadtunk egy Vadkacsa nevű helyen, ami valójában egy nonstop étterem a Frei benzikútja mellett. (gondolom van köze a restauráciához is) Dávid találkozott egy Szabina nevű kisgádzsival, és ennek ürügyén átmentünk vele, Bapival, meg a céges mondeóval oda. Helga is legörgetett egy-két páleszt én meg fröccsöket ittam redbull-vilmossal keverve. fél háromkor kerültünk ágyba, ami nem lett volna korai, ha...
...ha nem ébresztett volna 7 körül valami hang a falból. mivel a kémény alul -nem messze onnan, ahol mi botor fővel aludni kívántunk-, egy fémből készült konvektorban végződött, ami jelen esetben erősítő/hanxóró kombóként funkcionált, (legalább megtudtam, hogy ebben a szerepkörben bármikor kiválthatja bármely trashmetal banda nagyszínpados erősítését) hamar nyilvánvalóvá vált néhány dolog:
- bármi is az, nem tud kijönni
- az a valami madár lehet, mert jól hallhatóan verdes a szárnyaival
- amíg ez a kis tetű itt pattog, alvás nem lesz
- kurvára nem tudjuk kiszedni, ezért kénytelnek vagyunk álmunkból fel-felriadva várni, amíg megdöglik, elrohad, és a szagát valahogy eltűntetjük. egy mindössze két-három évig húzódó projectről kezdtem vizionálni.
sajnos a verébben túlbuzgott az életösztön, és
miközben samu valami speciális fogással éppen átküldeni kívánta a
másvilágra, egyszerűen elreppent,- otthagyva csalódott, s bosszúra vágyó magunkat.
azért itt van egy közeli is az "eseményről". itt látszik, hogy samu bár szaxerűen, de talán nem túl agresszíven állt a probléma megoldásához:
aztán már enyhén sokkolt mindkettőnket, amikor negyed órával a a baleset után egy újabb veréb játszotta el, a "beleesem a kéménybe, és nem repülök ki onnan egyhamar" játékot, de ennek az eszén való túljárás technikájával túljártam az eszén: kihúzgáltam a kéményeket a falból, így megérezhette a huzatot, s hamarosan az egyik kémény-lukon kis röppent.
há' mi a hepi end, ha nem ez?
hey!
azért itt van egy közeli is az "eseményről". itt látszik, hogy samu bár szaxerűen, de talán nem túl agresszíven állt a probléma megoldásához:
aztán már enyhén sokkolt mindkettőnket, amikor negyed órával a a baleset után egy újabb veréb játszotta el, a "beleesem a kéménybe, és nem repülök ki onnan egyhamar" játékot, de ennek az eszén való túljárás technikájával túljártam az eszén: kihúzgáltam a kéményeket a falból, így megérezhette a huzatot, s hamarosan az egyik kémény-lukon kis röppent.
há' mi a hepi end, ha nem ez?
hey!