Manuéknál bátyja, Jani főzte a kakaspörköltet, de abból, mivel átmásztunk Sziklához nem ettünk végül

Szikla csilisbabjából cserébe 3 tányérral toltam. transzcendentális élményeim voltak biza, feszített valami belső kényszer végig, inni is alig bírtam

szerencsére másnap volt náluk after, annyi cucc maradt, így a sült húst is megkóstoltam. nyami. be is rúgtam végre a temérdek pálinkától, ráadásul két öreg Báldi is emelte az est fényét (höhh), igazán jókat szórakoztunk rajtuk/velük.


de volt egy sokkal fontosabb/szerencsésebb folyománya a bulinak:

Malac félrevont bennünket és közölte, hogy hiányzunk az életéből, s akkor legyen úgy minden, mintha nem is! én nagyon örülök ennek, Helga is persze, de ő természetesen még lecseszte, hogy ilyen azé' ne legyen többet, s ezt Malac is csak remélni tudta. mármint, hogy többet nem lesz ilyen. olyan ez az 'ilyen', mint a szeptember 11. tudod, kimondom, s arra gondolsz, hogy wördtrédjajrohadtamerika, na szóval itt is ez van, de ne erre gondoljál, hanem arra, hogy a barátokat nem szabad elveszíteni, meg, hogy a barátságra vigyázni köll.
mert a barátság jó.