vannak helyzetek, amikor érzem, hogy a nevelés bizonyos emebereknél semmit nem ér. nekik gyermekkorukban hiába tömte az egész világ a fejükbe az alapvető együttélési szabályokat, néhányan maguktól is képesek hihetetlen nagy fasznak lenni.
álljon itt pédaként néhány szituáció amit rühellek, de nagyon. legnagyobb részük tömegközlekedési eszközökhöz kapcsolódik, de asszem ez érthető: itt a leggyakoribb a két ember példány közötti interakció. (a dohányosok bűneit pedig anno nyilván magam is elkövettem, amiért itt, most utólag is elnézést kérek, mindenkitől a vilááágon)
- utolsó slukk cigifüst busz/villamos/troli-ba lépéskor az utastérbe engedése
- aluljáróban dohányzás (tegnap olyat expertet láttunk, aki már lenn a metróban, a mozgólépcsőre vártában rágyújtott, és úgy indult felefelé)
- arcba tüsszentés elnézés-kérés (experteknél: a megbánás legkisebb jele) nélkül
- tenyérbe tüsszentés, majd ugyanazzal a tenyérrel kapaszkodó megmarkolása (kéztörlés nélkül ofkoz)
- olyan büdösen felszállás, hogy ablakot vagyok kénytelen nyitni, és mindig elgondolkodni azon, hogy előttem ki ülhetett azon a széken (hajléktalanokra jellemző, meg utolsó stációba lépett alkeszekre)
- szűk megállóban nagy tömegben cigizés. expert nő a minap kihagyva az udvariaskodó ég felé fúvást (az módszer pedig meglepően jól működik!) közvetlenül arcomba fújta - nem vártam meg mit reagált baráti szavaimra.
- egyáltalán bárhol dohányozni, ami nem kocsma, vagy szórakozóhely, vagy arra kijelölt hely.
- rettenetes mocskosan felszállás, vastagon dzsuvázott kézzel minden kapaszkodó megfogása, (hegyi-románnak tűnő melósók specialitása)