sokat nem tudok itt az erdélyi túráról megemlékezni, annyi szépet és megkapót láttunk, amire tényleg nincs szó, hogy meg sem kísérlem megfogalmazgatni, vagy mesélni őket. a világ egyik legszebb környékén jártunk, voltunk forróságban, térdig érő hóban, frodóék földjén, gyakorlatilag a léleknek ennyi idő alatt befogadhatatlan tájakon. van ezerpárszáz fotó, öt óra film, ezek hat embernél szétszórva. terveim szerint még májusban begyűjtök mindnekitől mindent, és akár a hónap végére kész is lehet belőle a dvd. egy-két képet persze addig is majd itt közlök - amint kapok. két dologról (háromról) szeretnék mindenképp szót ejteni.

1.) mindenkitől szeretnék elnézést kérni, akinek (leginkább első nap Marosvásárhelyen) beletapostam a lelkébe, vagy miattam szégyenkezett (úgy, mint szopkipicsám odamondása az 'ellenséges' buszsofőrnek, vagy Kavics leordibálása). a tartalommal a mai napig egyetértek, de belátom a forma többször is valóban hmm, gázos volt.

2.) jócskán megnőttek a magyarság-pontjaim, többek közt köszönhetően annak, hogy (jórészt) megértettem az orbánbalázs sírjánál esett vita (szerencsére ez tényleg úri vita volt, nem acsar) idején általatok felhozott érveket, és ha mostanában lenne a decemberötös népszavazás, mindenkinek elmesélném, amit itt kaptunk barátságot, szeretetet, és nemcsak, hogy elmennék (jó nagy igennel ofkoz) szavazni, de magam előtt rúgdosnám azokat is akik úgy gondolkodnak, mint anno én.

3.) nekem ez volt az első repülésem, és beszartam a gyönyörűségtől. hazafelé a felhők között könnybe is lábadt a szemem :)

ui.. akinek ez mond valamit: melóhelyemen ülve, még mindig a transylmániát hallgatom :)