tegnap egy igazi lazulós napot tartottunk. timi szülinapjára nem vettem ajándékot - élményt akartam adni :) ezért mindketten szabit vettünk ki, és kikapcsoltuk a telefonjainkat.
reggel kilencig aludtunk, aztán elmentünk a lukács fürdőbe ázni. én még soha nem voltam budapesti fürdőben, flesseltem is a különböző hőmérsékletű és bűzű vizekben. ezek szerencsére nem a kőrösről megismert zavaros húgy/fos barna termálvízre hasonlítottak, de garantáltan belehúgyozásbiztos átlátszó hévizek voltak. közben toltunk jó félóra szaunát, aztán ettől az egésztől halál fáradtá válva hazabattyogtunk. megegyeztünk, hogy havi egy reggelt rászánunk egy ilyen túrára, persze nem kell a két óra, mint most, egy reggel fél héttől fél nyolcig tartó is elég lesz.
otthon alig maradtunk, épp csak leraktuk a cuccainkat, aztán elmentünk megebédelni.
hátbazzeg... a leközelebbi (retek u) il trenoba (trombitás) mentünk. hihhhetlen finom kaja volt, tényleg annyira rég ettünk ilyen áron ekkora adag ennyire finomat, hogy nem győztük dícsérni sem egymásnak, sem a pincérnek :)
megint hazamentünk, fújni egyet, amiből akkora alvás kerekedett, hogy éppen csak felébredtünk, hogy el tudjunk készülni a színházba.
nemzeti színház, mester és margarita.
a "színpadi játék" nekem tetszett nagyon, volt minden, mintha a színház showreeljét láttuk volna, így dőlt színpad, úgy liftezett, pirotechnika, filmbejátszások, kicsit interaktív érzete is volt (maga woland furakodott át a mi sorunkon közben), de bazmeg ez a nemzeti mekkora egy szar!

szűk, kényelmetlen, a színpad jó része láthatatlan marad oldalról, és hát a fő para, hogy sokszor egyáltalán nem hallani, amit a színész mond (volt is két kiszólás a darabból ami a terem akusztikai adottságait fikázta)

whatevar, szép nap volt, szívesen lennék lottómilliárdos, hogy tolhassam ezt sűrűbben :)