oly régi vágyam már megfejteni a női hiszti titkát. furcsa, hátborzongatóan érthetetlen valami ez, még definiálnom se sikerült, pedig legalább 15 esztendeje próbálok a végére járni. neeem, nem szabad akaratomból, és kurvára nem szórakozásból, mert a női hiszti messze nem szórakoztató. asszem rosszabb a sírásnál, a zsarolásnál, és a megvonósdinál is, ráadásul azt hiszem e három ördögi női praktika az alapja ennek az egész szarnak.
nyilván kell hozzá egy nő, mert nemlétező (mit nemlétező! a valóság tényeivel pontosan szembehelyezkedő), kitalált dolgokon veszekedni egy alapjaiban értelmes entitás nem hiszem, hogy képes lenne.

[igazából három barokkos körmondatot is kitaláltam ide még reggel, de az aporon a villamosról leszállva valami pattant a jobb vádlimban, és fél lábam húzva igyekeztem a buszhoz, mint valami meglőtt prérifarkas, emiatt oda a mondandóm nagyobb része, de sajnos azt hiszem valamikor úgyis folytatni fogom...]