"Ha ezek a célok megvalósulnak, következményként jólétet fognak eredményezni! Télen egy hideg házba sem a meleget hordjuk be, hanem kiépítünk egy
fűtési rendszert, ami ha jól működik, annyi meleget ad, hogy a végén –
ha akarjuk – még túl is fűthetjük vele a házunkat.
Mi,
magyarok nagyon kreatív nép vagyunk. Főleg abban, hogy megmagyarázzuk,
miért nincs a munkánknak látható eredménye, sőt az állam még azt is meg
tudja magyarázni, hogy miért nem is szükségszerű, hogy legyen.
(...) Az állam pedig ad, és ezzel életben tartja a koldulás rendszerét.
Hiszen nem az a felelős a koldulásért aki kér, hanem az, aki ad! A
Galápagos-szigeteken felelősségre vonják a természetvédelmi őrök azt a
turistát, aki a száraz évszakban vizet ad a kolduló gezerigóknak, mert
lerontja a madár életben maradási esélyeit. A Lonely Planet útikönyvek
külön fejezetben hívják fel a világ szegény térségeibe utazók
figyelmét, hogy soha semmit ne adjanak a koldusoknak, mert pont az
adománnyal taszítják koldussorba a helyieket, hiszen restté válva
leszoknak arról, hogy önmagukról gondoskodjanak.
(..) A legszomorúbb az, hogy a korrupciógyanús esetek mintegy harmada
azokhoz az állami szervekhez kötődik, amelyeknek hivatalból üldözniük
kellene a korrupciót."
