"Amikor nem voltak még nyugtatók, ugyanezt az állapotot nem pánikzavarnak nevezték, hanem félelemnek, ijedtségnek, és úgy kezelték, hogy a félelmet kiváltó tényezőt igyekeztek megszüntetni. A pszichofarmakológia korszakában a tüneteket, érzéseket elidegenítik az embertől, és elnevezik betegségnek. Ha félek, akkor azt mondják: maga nem szorong, hanem az agyával van baj, szerotoninhiányról van szó, nem tehet róla, vegye be ezt a gyógyszert, és jobban lesz! Ha fenyegető munkanélküliség hatására rosszul alszom, és szorongásrohamok törnek rám, az nem betegség. Szorongás esetén vagy a félelmet keltő körülményeket kell megváltoztatni, vagy pedig a gondolatainkat. Ha azért szorongok, mert öregszem, az ellen csak azt lehet tenni, hogy elfogadom az idő múlását. (...) A legnagyobb hiba általánosságban az, hogy a hülyítés intézményes. Egy orvosnak a dolga lenne, hogy felvilágosítsa a páciensét arról, mi a tünetképződés természete."
Nagy hiba, hogy a hülyítés intézményes
fel tudtok sorolni magatokban bárki ismerősötöket akin segített valaha pszichiátriai drog? énkizárólag olyanokat ismerek, akiknek ártott, vagy akiket teljesen kicsinált. hogyan engedhetjük egyáltalán, hogy a pszichiátria létezzen, mint hivatalos, támogatott "orvoslás", miközben a természetes, évszázezrek alatt felhalmozódott gyógyászati tudásanyagunkat az elmúlt 100 évben gyakorlatilag a föld alá kergettük?
tudom, hogy gyógyszerbiznisz (és ebből következően közvetve az olajipar is) a felelős az egészért, de miért vakok és süketek a népek, hogy észrevegyék, amit velük tesznek az nem jobbítja az életüket, hanem elkúrja.
