újabb hét, újabb "Bár választásunk ezúttal nem rád esett, nagyon sok sikert kívánunk a további álláskereséshez." mondat a beérkező emiljeim között.

a legbosszantóbb az, hogy több naaaagy, komoly cégnél is bekerültem már a jelentkező sok százból a legjobb kettő-három közé, többkörös interjúk, néhol többnapos próbamunka után. nagyjából a negyedik után arra gondoltam, hát most már előbb-utóbb rám is sor kerül baszki, így, hogy a vetélytársaim végre szépen elhelyezkedtek :)
mindent elolvastam a témában, amit érdemes, ilyeneket csinálok pl, hogy előre elképzelem magam előtt, hogy gratulálnak, hogy engem vettek fel, meg az interjú előtt is végig magabiztosan és nyugodtan intézem a napomat, végiggondolom a várható kérdéseket, és egyéb hasonló szarságok.
megfürdök, magamhoz képest normálisan felöltözöm, de mivel kreatív állásra jelentkezem, nem öltönyben megyek (nincs is nekem olyan, nem is lesz), inkább rövid ujjasban, lássanak rendesen. az az egyik alapelgondolásom, hogy olyan helyre, ahol a külsőm zavaró tényező úgysem akarom, hogy felvegyenek, mert csak szarul érezném magam, abból, meg kösz, többet nem kérek. mivel gyakorlatilag 11 hónapja keresek a szakmámban állást, már párszor felmerült bennem, hogy nem vagyok erre a pályára való.

a problémám azonban az, hogy budapesten szeretném tolni, viszont ott meg kell minimum 180e pénz havonta, hogy ne szopó legyek. ez ebben az iparban nem lenne gond, ez egy alapfizu, de, mint látszik, a szakma nem akar, viszont máshoz meg egyáltalán nem értek. 10 éve ezt csinálom, mi a redves rákkal tudnék minimum ennyit megkeresni, amihez nem kell szakértelem? elmennék én kukásnak is, ha adnának annyit. sőt. szívesen csinálnék bármit, ami nem jár agymunkával, és akkor legalább maradnának kreatív energiáim a saját hüjeségeimre.

mi a búbánatos lófasz lesz így velem?