"A kulturált pálinkafogyasztás legfőbb szabálya: a pálinkát szobahőmérsékleten, 18-20 Celsius-fokon optimális fogyasztani. Amikor a pálinkát lehűtik, vagy a poharat a mélyhűtőből veszik elő, mérhetetlen kárt okoznak a pálinkának és a fogyasztónak. Ilyenkor ugyanis az ital elveszíti azt az élvezeti értékét, amiért fogyasztjuk: az illatát, a gyümölcsösségét. Fogyasztásánál a második alapszabály: megfelelő formájú pohárba kell tölteni. Akármiből nem lehet inni! Az a jó pohár, amelyik alul kellően öblös, majd felül összeszűkül. Azért kell ilyennek lennie, mert az öblös részben, a nagy felületű párlat elpárolgó illatanyagait összeszűkítve az orr irányába vezeti. Húsz centiméter távolságból lassan emeljük a poharat az orrunk irányába, lágyan, lassan megforgatva az italt, és csodában lesz részünk. A borral ellentétben, a pohárban nem kell körkörösen mozgatni a pálinkát. Elég kicsit megdönteni a poharat és „hintáztatni” benne a párlatot, így is elérhetô a kívánt hatás. Majd az illatolás után kis kortyot kóstolni, ügyelni kell arra, hogy a száj minden szegletébe eljusson az ital.
A pálinka fogyasztása után nem szabad megfeledkezni a száraz próbáról sem. Aki ezt kihagyja, nem ismerheti meg teljes egészében a pálinkát. Ha négy-öt perccel a párlat elfogyasztása után az orrunkhoz emeljük a poharat, érezhetjük, micsoda kellemes illatok szabadulnak fel még ekkor is. Már-már lekvárosan „finom”, nehezebb illatokkal találkozhatnak, a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel – majdnem többet ér, mint maga az ital. E nélkül nincs igazi élvezet. Aki még csak ismerkedik az itallal, illetve új ízeket akar felfedezni, soha ne kóstoljon meg egyszerre többet öt különböző pálinkánál. Ügyeljen a sorrendre is: a kevésbé markáns pálinkáktól kell eljutni a karakteresebbekig: az egyszerű, könnyed, légies pálinkától vezet az út a „testesig”. Egy pálinkára legalább fél órát szánjanak, hogy érzékszerveik regenerálódjanak és „tisztán” kóstolhassák a következő párlatot!"
