Biztosan velem van baj, de sosem voltam rajongója semminek úgy igazán. (focicsapat, színész, márka, étel, stb.) Biztosan valamiben kiemelkedő lennék, ha találtam volna olyan dolgot, ami rabul ejt és azzal foglalkozom sokat, de hogy ezt nem egy politikus hozta ki belőlem, amiatt örökre hálás leszek a sorsnak!

@kavicsq: az efféle rajongás teljesen normális tinikorban, amikor az ember keresi az életben az igazodási pontokat, meg úgy általában, elkezdi felfedezni, hogy ki is ő, de hogy ez érett, felnőtt embereknél is megmaradjon...
ez színtiszta aberráció :)

Aronson írja rendszeresen, hogy az ember eleve olyan, hogy lépten-nyomon spórol a kognitív energiájával, ennek következményeként veszi meg azt, ami a legfelső polcon van a boltban, ezért nem néz szét az úttesten, ha látja, hogy mindenki más is elindult a zebrán és nagyjából ugyanezért egyszerűsíti le az őt körülvevő világot a jó-rossz dichotómiára. Nemrég olvastam valahol, hogy egy tanulmány igazolta, hogy a szélsőségesen rasszista emberek többsége szimpla butaságból (tehát tudományosan igazoltan az alacsonyabb IQ-nak köszönhetően) marad meg ennél az egyszerű tagolódásnál az élet fontosabb kérdéseiben is. Ezeknek az embereknek a többsége nem képes arra, hogy elvonatkoztasson a szuperprimkó érzelmi kötődéseitől és épésszel mérlegelhető ismérvek alapján foglaljon állást, még olyan vitális témákban sem, mint amilyen a politika. Röviden: amikor valaki annyira elvakult, mint a fenti kommentelők, akkor az nem aberráció, hanem egyértelműen beazonosítható butaság.