péntek este tök részegen jöttem rá, hogy mennyire hasznos tud lenni, ha az ember bizonyos napi rutinjaival eléri a szokások rabja státuszt. pontosabban tegnap este, próba előtt esett le az egész, ugyanis szombati ébredésemkor (16:30) semmire sem emlékeztem az egészből, de tegnap beszélgetés közben beugrott e rövid kis történetem.

egyedül, aznapi társaságomról leválva, tiszta picsa készen, hajnali 5 felé a nyugatinál vártam a menetrend szerint ~tíz perc múlva érkező éjszakai buszra. amennyire rémlik, mindenki kottán volt körülöttem, tántorogtak, dülöngéltek, manutatipatóztak az emberek. odatotyorogtam a menetrendhez, hogy leolvassam mennyit kell még itt várnom, amikor egy pillanatra nekem dőlt valaki. nem is foglalkoztam vele, mert a feljebb vázolt körülmények alapján bármikor számítani lehetett valami hasonlóra. és már jön is a haszon, mit egyes szokásaim által rabláncba vert személyiségem nyert, mégpedig egyes szokások rajtam való felsőbbrendűsége által. 

rögtön feltűnt ugyanis, hogy könnyebb lettem, azt is azonnal kiszúrtam, hogy a bal combom környékén, innen pedig szédítő sebességgel eljutottam arra a következtetésre, hogy valami hiányzik a bal zsebemből. a bal zsebemben én márpedig az elmúlt tíz évben a mobiltelefonomat tartom. ekkor tapogatással megállapítottam, hogy bizony ez onnan valamilyen módon eltűnt. (egyéb zsebeim tartalmában nem következett be ilyen meglepetésszerű változás.)

azonnal körbeszkenneltem szememmel a buszra várakozókon, és -máig nem tudom hogyan volt képes foltosan, ködösen működő vizuális érzékelésem kiszúrni, de- felfedeztem a tőlem lineárisan elfelé haladó nemrég velem ütköző, tipikusan pesti rosszarcú félcigányt. elébe szökkentem, és azt mondtam neki, hogy "add vissza a telefonom!". ő erre csodálkozva nézett rám, mintha nem tudná mi van. ekkor fölé tornyosultam (!) és a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal arra kértem, hogy "add vissza a telefonom, de geci gyorsan, bazmeg!"erre szó nélkül, villámgyorsan előkapta a zsebéből és visszaadta. még mondtam neki fogcsikorgatva, hogy" egyébként tényleg profin csináltad, de kurva gyorsan húzz innen a gecibe". ő megfogadta tanácsomat, én meg úgy döntöttem nem kekeckedek én az estére tovább a sorssal, és jobban teszem, ha inkább a néccá' forintos busz helyett hazataxizok kettőezerkéccázé'.

hát ezért szerencsés gyermekek, ha vannak berögzült búzaságaitok.