este igazi fáradtan elaludni nem tudás élményem volt (pedig nálunk a saralt fal mögött nincs is meleg, inkább kellemes hűvös az idő), ezért miközben a háttérben buzikkal csevegtek a SzigetTv-ben (vagy logoja alapján TV Szigeten), mi Helgával egymással beszélgettünk. ide-oda csapongó, az  életre rácsodálkozó kérdéseink és megállapításaink sorozatából álló párbeszédet folytattunk - ilyenek általában a beszélgetése(in)k-, furcsán alakuló párkapcsolatokról, ami mellett a mi lassan kilenc éves, lineárisan haladó papír nélküli házasságunk kész csoda, meg ritka kivétel stb, stb, stb.
de igazából nem erről akartam itt agyalni.
azon merengtem este félálomban, hogy milyen kemény má', hogy az  ember sorsa tulajdonképpen teljesen* azon múlik, hogy milyen környezetben, milyen emberek között nő fel. mi lennék én ha a jueszéjben születek? vagy afganisztában? japánban, kambodzsában, braziliában, belgiumban? és mi lennék, ha nem oda járok suliba, ahova, nem azokkal barátkozom akikkel tini koromban, ha nem KKS-en élek, hanem Ózdon?

ehh



*=természetesen leszámítva a genetikából, vagy balesetből, vagy betegségből származó esetleges szopást