ezt még ideszúrom, valamikor kétezerben írtam:


szülõvárosomnak
(hazámnak is)


Fésületlen
hazug remény
valahol túl a mindenség peremén,
mit hiszünk mi mind
vakon,
minek, hová
talán túl azon a
vékony hártyán amin
a valaha  is volt valami
szétzúzza magát apró porrá,
hogy új istenek új hitét higgyem;
mint frissen rombolt embrió
rohad ez az egész XX. századi
szar
Rohad amióta látom,
elõtte is rohadt már
minden más elõtt mocsok volt
posvány
iszap
trágya