faking debil ügyfélszolgálatosok. én tényleg szeretem az embereket, de amikor az "ügyfélszolgálatos" * belépésemtől fogva nyíltan az ellenségének tekint, (ha szóváteszem ezt, persze letagadod, de dagadt alulbaszott picsa) s miután én kijelentem, hogy ugyanúgy érzek a vérszívó tetves cége iránt (indulat, és csúnya szók nélkül vittem véghez mindezt, engedelmeskedve a belépés előtt magamnam tett ígéretemnek) akkor persze főellenséggé lépek elő.
a lényeg: egy 50 perc ellenállás után, végre flegma grimasszal (arcodba egy nagy csilis tüskésbuzogányt, hogy összeagyvelőzd azt a kese hajad, teee!) belátta, hogy minden úgy van, ahogy az első percben én már közöltem vele. persze nem ismerte be.
soha többet nem teszem be a lábam
*= érzitek különben e szó -ügyfélszolgálat- már-már túlságosan is nemes felhangjait? két igen becsessé tevő szóból tevődik össze:
- ügyfél: kiből a cég megél, s neki többnyire igaz kell legyen [nem mindig, imo az biza amtőr dolog, hisz, ha kárt tenne magában, s jóhíremben az idióta ötleteivel, azt bizony mondom néktek nemigen hagynám]
- szolgálat: a másik embernek fenntartások nélküli kiszolgálása, s az ő ügyeinek maradéktalan, s azonnali elintézésére tett legnagyobb igyekezet
