tök véletlenül megláttam ezt a képet itt, és beugrott ez az apró kis szösszenetnyi dolog, hogy amit most elmondok, azt elmondjam:
az egyetlen állat, amitől valaha életemben féltem az a lótetű.
gyerekkoromban próbáltam egyszer ásóval agyonölni egyet a beton aknatetőn, de az istennek sem szakadt szét, ettől rettentően megijedhettem. próbálkoztam többnek az elpusztításával is, de nem ment - vagy nagyon nehezen, amit inkább úgy jegyzett meg nekem az én elmém, hogy denem. nyilván félelmetesebbnek tűnt akkor bármilyen -minden- skandináv trollnál ez a kis izé, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a trollok messze voltak, és még a könyvekben sem mindig ugyanúgy néztek ki, ez meg kurvára itt volt, és tényleg nem volt hajlandó megdögleni a szemét.
aztán pár éve szikla megajándékozott egy literes befőttesüvegnyivel. egy darabig csak néztem, ahogy zabálják egymást, aztán összeszedtem minden bátorságom, kiborítottam a kis dögöket, fotózgatni kezdtem őket, aztán előbb botokkal, majd puszta kézzel hozzájuk érve piszkálgatás közben egyszercsak éreztem, hogy egyszerűen megszűnt a félelmem. gondolom mer' láttam őket halottan, vagy mert már nagy, erős, és fejlett intelligenciájú lény voltam akkora, nem tom, nekem mindegy is a miért.
hát ennyit mára az félelelem mechanizmusárúl
