nem tom elmenjek-e szavazni márciusban, mert eleve problémásnak tartom már azt, hogy erről a makszimálisan közgazdasági tudást érintő témáról népszavazást tartsanak. a kettősállamporgárságosra azért nem mentem el anno, mert a világ gusztustalanságának tartottam, hogy kicsinyes politikai célokból embertömegek szívét törik majd össze. ezt a mostanit meg már a kitalálasakor lollogtam. alapjában az a bajom, hogy nem a három idióta kérdésről van szó, hanem ezt a szerencsétlen szavazást ismét egy kormányűző szentségnek állítják be kitalálói, mint mindent az elmúlt másfél évben. mintha ettől eltűnne minden rossz a nemzet görnyedő hátáról.

ha elmegyek kettő nemet* fogok tolni (a korházi napidíjról egyáltalán nincs véleményem, de csak azért mert sem elvi, sem gazdasági indokot nem találtam még, ami léte mellett, vagy ellen szólna), de nagy valószínűséggel inkább leszarom és nem megyek sehova, hanem beborozok egy sarokban és nézem a kipattanó tavaszi rügyeket.

idéznem kell két mondatot a mai narancsból (két hét múlva lesz csak fenn a neten a cikk), ez itt a tandíjas részt taglalja, és úgy kezdődik, hogy "De a tandíj, a diákhitel és a segélyek alkotta egységes rendszer" de a lényeget kiemelem ide, mert ezt érzem az egész ügyben a legfontosabbanak:

" esetleges bukása a március 9-i népszavazáson ismét az ordító népbutítás, a 'minden ingyen van' illuziójának diadala lenne."

(a fidesz oldalán egyszerűen nem találom a kérdéseket, ami elég jól mutatja az "ügy" komolyságát, így a csak ott található igenekre buzdításokból tudom a nemet - ami azért ööö)