ahogy öregszem egyre inkább materialista vagyok.

sosem voltam istenista, úgy általában nem hittem soha komolyan semmilyen felsőbb hatalom létezésében. sőt, egyre inkább felfoghatatlan számomra az istenimádat, pláne, amikor állami szinten akarják ezt erőltetni, és még politikai tőkét is tudnak ebből kovácsolni. persze értem a miérteket, hogy a vak hit erőt adhat a tudatlanoknak és elesetteknek, a hatalomvadászok meg ezt nagyon okosan meglovagolják, stb, blabla...
inkább abban állt be szép lassan változás, hogy már egyáltalán nem gondolom, hogy van 'lélek', vagy bármilyen megfoghatatlan IZÉ, ami a testünkkel együtt tesz minket teljessé. (pedig ~10 éve még komoly ugatásokkal reagáltam azok ellen akik ezt állították)

ez főleg annak köszönhető, hogy az a kevéske tudás, ami eddigi élettemben hozzám eljutott a jelenleg ismert világegyetemről, bizonyossá tette számomra, hogy nem vagyunk többek, mint amit a kémia, a fizika és a biológia le tud írni rólunk. 
épp e tudás -meg a folytonos felfedezések,- miatt persze ki sem zárhatom a lehetőségét semminek sem, de jelenleg ott tartok, hogy -szigorúan fizikai értelemben- mind egyek vagyunk. ugyanabból a pár elektronból, vagy mi a francból származik az univerzum minden atomja, - így teljesen világos, hogy nem is lehet másképp.