az van gyerekek, hogy az ember az idő előrehaladtával kénytelen belátni, hogy már nem az az elpusztíthatatlan terminátor, mint amilyen fele annyi idősen volt. 33 évesen már van egy pár gyenge pontom nekem is, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni, pedig jobb lenne:

- reggelente derékfájás. részben ágyfüggő is, de az utóbbi két-három évben olyan rendszeresen jön elő, hogy nem tudom mással magyarázni, csak az öregedéssel :)
- melegfrontérzékenység irtózatos fejfájásokkal, és levertséggel (ez az idei év hozománya, nagyon nem örülök neki)
- kajára odafigyelés szigorú betartása. mert már egyszerűen nem bírok mindent következmények nélkül megenni. pl tejtermékek közül csak a túró, amit minden következmény nélkül ehetek, a sajt csak fingat, a többi gyakorlatilag szóba sem jöhet, mert fáj, ha ha beviszem a szervezetbe. fagyi nagyon ritkán, puding, joghurt gyakorlatilag soha. emiatt persze a sütikkel is óvatosan kell bánnom, mert én pont a krémeseket szeretem, de azokban meg sok a vaj, meg a tejszínhab.aztán figyelnem kell, hogy hagymát csak estefelé egyek, mert nem csak szelet hoz, sokat, de fájni is tud nagyon a gyomrom tőle. ott van még a káposzta is, amit csak savanyítva tudok fogyasztani, meg még pár dolog, de azok nélkül szerencsére jobban megvagyok.
- szeszelés kevésbé bírása. igen, sajnos eljött ez is. ugyanazon mennyiség sokkal hamarabb üt ki, és sokkal keményebb másnapjaim vannak. mondjuk már tudom kezelni: bőségesen aludd ki magad, majd igyál sokat, vegyél be egy algoflex fortét, igyál, egyél, igyál, szard ki magad, igyál, verd ki, vagy szexelj (mindegy, csak ürüljön ki MINDEN a szervezetedből, ami az ivás idején még benned volt), igyál, tusolj le, igyál, sétálj, vagy végezz bármilyen kültéri mozgást, és végül: igyál sokat.

most ennyi jutott eszembe, de tartok tőle van/lesz még folytatása a listának.