kicsit sok a gondolatom erről, meg tök jól össze is állt a fejemben a metrón, de ebből végül egy ovis irodalmi igényességévvel összebarkácsolt poszt lett, bocsi

biztos a világ parasztja leszek néhányak szemében, hogy egyáltalán eszembe jut erről írni, meg ezt mondani, de az, hogy a határon túl élők magyar állampolgárságot kapnak, ha kérnek, egy elbaszottul szar dolog.

az állampolgár kifejezésben benne van, hogy egy bizonyos országnak a lakója. szó szerint azt jelenti, nem?

kurvára jogosnak tartom, hogy aki ahol él, az oda adózzon, ott szavazhasson, lehessen jogilag állampolgár. a világ marhasága, hogy nem adnak a sokcsillió bevándorlónak teljes értékű állampolgárságot, szavazati jogot, meg ilyeneket x év ott élés után. semmivel nem rosszabb ember mondjuk tomma, mint egy született brit, viszont ugyanott él, ugyanott adózik, stb faszért ne lehetne akkor ő britannia polgára jogilag is? (mondjuk nem tudom akar-e, meg ez most csak példa, kéretik nem félremenni) mert ugyebár a valahova születés nem valami  nagy harcokkal elért eredmény, az nem egy kiérdemelt dicsőség, pusztán szerencse, vagy balsors kérdése, - ezért is fura nekem amikor valakinek az az egyetlen örömforrása, hogy a származására büszke (WTF?)

teszem azt, ha valami szerencsétlen, szabad akaratából a magyar köztársaság területén  akar valamiért boldogulni, lehessen magyar állampolgár. ha még magyar ősei is vannak, és magyarul is tud, kapjon nagyon könnyen magyar állampolgárságot, ha nincsenek, akkor legyenek valami feltételei, - mondjuk tanulja meg a nyelvet valamennyire pl.

de ha nem él itt, nem is akar itt lakni, itt dolgozni, itt enni és szarni, akkor ne kapjon már jogot, hogy az én életem felől dönthessen! ha meg nem kap jogot, a faszért hívjuk állampolgárságnak?

háddenem? háddede!