tegnap ismét megerősítést nyert az a meggyőződésem, hogy emberismeretem az utóbbi időben exponenciálisan javul, már-már, sőt, szinte tévedhetetlen vagyok/leszek lassan ez ügyben. pl: tegnap vizsgázott egy srác, és edzőnk direkt szólt küzdelem előtt ellenfeleinek (15 emberrel kellett megverekednie, nem számított, hogy mennyit ad, vagy kap, ha a végén még talpon áll, akkor nyert) , hogy a srác le van sérülve,  a sípcsontja csonthártyája gyulladt. erre egy a fasz, természetesen folyamatosan a sérült lábat büntette. a 7. ellenfél ellen fel is adta a küzdelmet az arc, mert nem akart total tönkrement lábat. na ez a kis fasz amióta megláttam a bögyömben van, szerencsére magasabb rangú, mint én, így biztos nem fogom provokálni, de felbaszott. szóval csak azt akartam mondani, hogy mostanában újra olyan vagyok, mint rég: megérzésekre hagyatkozom de duuuuuuuuurrrrrrrrrrrrrvvvvvááááááááááánnnnnnnnnn. wazze a szív pontosabb soxor, mint az ész...