követelem, hogy tanítsák már általános iskola alsóban, heti több órában a véleménynyilvánítás gyakorlását, akár valami médiaórán, vagy állampolgári ismereteken (van ilyen egyáltalán?) belül!
napi szinten (néha több órát) olvasok blogokat, fórumokat, és elképeszt, hogy gyakran még mindig mennyire alkalmatlan ez a médium a konstruktív vitázására. sokan ugyanis alapjaiban nincsenek tisztában néhány dologgal a véleménymegosztás, a vita, meg általában a gondolkodás terén.
nem elég az, hogy az emberek zöme nem hajlandó még erős unszolásra sem több szempontból körbejárva, neadjisten a 'másik oldal' érdekei szerint is vizsgálni egy-egy témát, a metakommunikáció hiánya is óriási gátemelő tényező. komolyan nehéz néha írásban, főleg egy párbeszédszerű komment-vitában nem félreérthetően fogalmazni, nemcsak az irónia, vagy az "inverz" beszéd kifejezhetetlen sokszor, de a testbeszédet, az arckifejezéseket, vagy egyszerűen csak a beszédhangból kiérezhető többlet infót sem tudjuk hiánytalanul írásban átadni. (a helyesírás más tészta, azzal itt most nem foglalkozom) épp elég gond lenne ez, ha az a nagy-nagy agyatlanul hőbörgő sokaság nem rontaná ezt még jobban.
van néhány, tipikusan az ordító ostobaság folyamányaként képernyőre kerülő típus-komment, amik eltűnését, és a hozzászólások élvezeti értékének növekedését hozná szerintem, ha oktatnák valamennyire a gondolkodást, meg a netes viselkedés normáit. kedvenceim ízelítőül, hogy lássátok mire is gondolok:

"csinálj jobbat, aztán mondjad"

ez minden értelmetlen hozzászólás alfája és ómegája. A Mondat, Amire Nincs Mit Írni Tovább. bár vannak rá ellenmondások ('attól, hogy nem tok tojást tojni, még meg tudom állapítani, hogy büdös-e', stb), de igazából mind hasztalan az AMANMÍT-bevető barom ellen, ugyanis túl egyszerű ő ahhoz, hogy a végsőkig elfogult rajongása mögött el is gondolkodjon bármin.

"nem mondtad, hogy szerinted"

régen ezen tudtam a legjobban kiborulni, de talán-talán már kiveszőfélben van ez a fajta irgalmatlanul buta, ám alkalmazója által mindvégig tökös kifogásnak hitt fasság.
drága, egyetlen kommentelő társam! amíg nem jelölök meg forrást, hogy kitől származnak a szók, miket legépelek, addig azok az ÉN VÉLEMÉNYEMET tükrözik. még az is lehet, hogy mástól vettem őket kölcsön, úgynevezett tanulás, vagy művelődés során, de amiket leírok, azok az én gondolataim, tehát difoltban mindenki "szerinte" mondja.

"biztosan nem rosszak, hiszen eladtak belőle egymilliót, annyian NEM tévedhetnek"

muahaha. jól van kisfiam, leülhetsz.
van az emberben egy olyan relé, hogy amikor birtokba vesz valamit (akár csak rajongás útján is) onnantól azt akarja érezni, hogy az nem lehet rossz, mert akkor magát érzi talán gyengének, hibásnak, nemtom, nem vok pszichológus, de mindenképpen magával azonosítja a birtokolt valamit. tessék ezen szépen felülemelkedni, és belátni, hogy követhetünk el hibákat, és/vagy ami nekünk nagyon tetszik, az másoknak lehet, hogy rohadtul nem. szarni le, hogy ki mit gondol, ha mi akarjuk, és jónak tartjuk szeressük, de ne védjük meg tök feleslegesen, debil módon minden áron! főleg, hogy nincs is kitől megvédeni...

"az író nyilván nem is ért hozzá, (...)"

ez egy nagyon kedves kis baromság (persze valójában fájdalmasan szörnyű). néha biztosan van jogalapja, biztos írnak emberek olyan dolgokról, amikhez nem értenek, de! egy így kezdődő mondat kizárólag akkor íródik le, ha valamely író/kommentelő negatív színben tünteti fel az adott művet/témát/kommentelőt/akármit. sohasem hangzik el viszont, ha dicséri ugyanazt! nyilván akkor éppen ért hozzá.
háhá! tehát aki dicsér valamit, az szakértője a témának, aki meg nem, az lelketlen ámátőr.

van még egy apróság, ami nehezen megy sokaknak: a kritika kezelése.

először is: a kritikus a saját véleményét írja valamiről. ő rendszerint egy éleseszű, a témában is, meg általában jól képzett valaki, ezért képes arra, hogy megfogalmazza gondolatait a vizsgált bármiről. na, mármost, minden kritikus ember(!), s mint ilyen rendelkezik egy darab úgynevezett ízléssel. NEM az hát a kritikát olvasónak a feladata, hogy megőrüljön mindég, amikor valaki szerinte rosszat ír kedvencéről, hanem hogy megtalálja azt a kritikust, akinek ízlése valamelyest lefedi az övét. így majdhogynem garantálható, hogy számára HASZNOS véleményt fog fogyasztani, hisz a jól megválasztott kritikus immár közel az ő szemszögéből közelít az eseményekhez, mikről az olvasó olvasni kíván. persze tudom, ehhez megint csak olvasni, művelődni, újságokat, blogokat, fórumokat kipróbálni szükséges, szóval ez sem megy rögtön, ahogy semmi sem, aminek később értéke lesz számunkra.