ááá, mindjárt megyek varratni! Peinek este lesz már fizetős vendége, és mivel nem tetovált két éve, gyakorolnia kell.
visszakerül rám a Tharr-szimbólum, ami a jobb alkarom közepén árválkodott sokáig, de a takarás eltűntette. ez az:

voltunk strandon szombaton, kinn a tavon. ebben az az érdekes, hogy az elmúlt majd' kilenc esztendőben ez kétszer történt meg. ezen a képen Helga örül, nagyon. egyébként jól éreztük magunkat, dobáltam a vízben, meg Gézával, Tocával besöröztünk jól. Dave csak asszisztált, mert!
este átgurultunk Abádszalókra. 2 óra autózás után megdöbbentően más vidékre csöppentünk. este volt, szal a házakat, meg a környezetet nem is láttuk, de az emberek annyira mások voltak. nem tudom pontosan mitől, de nagyon fura fejűek voltak többnyire. eleve kb 80 % cigány volt, (főleg a hapsik) de azok közül is ilyen ijesztőfejű vadolájok.
igazából le sem tudom írni az élményeinket, de komoly volt tényleg.
valahol a para, és a faja közt, ott.

akkora marha vagyok!
elfelejtettem megemlíteni (gaddemit), hogy megjött Pei tattoo masinája!
ami azt jelenti, hogy végre idén befejezzük a jobb alkarom takarását!

yeaah baby!

.................és megérdemlem, hogy a karom saját levemben csúszkál az asztalon, mert minden este megfogadom, hogy behozom azt a kurva ventillátort, és minden reggel otthonhagyom, pedig otthon nem is kell.
aki ekkora barom az bűnhődjék hát!

ja, és ilyen melegben nem megyek a Rám-szakadékba, az ziha!


(mondjuk most semmiképp sem mentem volna)

amellett, hogy szétfolyik alattam a nótbuk, meg keveset aludtam, (Keresztapa első részét kellett megnézzük és három körül aludtam el,) az egész hétvégi szopást újra kell generálnom. szerencsére nem kell mindent újrarajzolni, de 'elfelejtették' közölni, hogy pozicionálni szükséges a cuccot, úgyhogy most robotembert jatszom.
uncool, men!
extraként csak annyit, hogy még eddzésre se lesz időm elmenni. :{
majd nyírom a füvet, wazzz, meg locsolok a 10.000Ft-os slaggal.
kewl!

ja, és Kavónak üzenem, hátha emléxik rá, hogy mondta egyszer, hogy édsanyja mondta volt, hogy (<- már a harmadik e mondatban, nem semmi, vazze!) a diófának jó árnyéka van, és akkor ezen mosolyogtunk, ugyebár.

közlöm, hogy (áááá, újra) igen, a diófának valamiért jobb árnyéka van, mint egyéb fáknak. de tényleg, hűsebb, meg minden. biztos kibocsájt valami izét, amitől jobb lesz nekem tőle.

van egy olyan dolog, hogyha bemegyek valahova venni, vagy ügyetintézni, és az ott elterülő eladó/ügyintéző ebben nekem segíteni képtelen, akkor én nem örülök ennek. konkrétabban:  rendesen felbaszom magam rajta. azt hiszem ezzel szinte mindenki így van, a hozzáállásommal (mostmár, hogy rátok is ruháztam: hozzáállásunkkal) nincs is baj, hiszen azért azt a valakit kérdezzük meg mert földrajzi elhelyezkedése alapján ő kell legyen legalkalmasabb a kérdés megválaszolására.

egy problémám keletkezett a napokban az egész kérdéskörrel. ti. az, hogy az elmúlt napokban egyre gyakrabban vagyok én ez a személy! bejön szegény ügyféljelölt a büróba,( persze, hogy nem az én dolgaim miatt,hanem az autós iskola dolgai végett ) és kurvára nem tok neki megfelelni*
szar érzés -még pár pillanatig is- olyan valakinek lenni, aki egyebként nem lennék soha



*= ezt a mondatot kíbordra nézés nélkül** gépeltem! végre! yes!

**= el is tartott egy darabig :]

nem lennék a tarkóm. szerintetek ilyen melegben van kedvem dolgozni? és hol lehet kikapcsolni a tacspedet a notebookon? és és és?
456 kis clipartot gyártottunk le Peivel a hétvégén. szerencse, mer már csak 9000párszáz van. de, hogy azok mik lesznek, mer itt a hűtőtöl a fűrészen át a csirkebelsőségig minden volt wazzz. én pl majd' az összes zöldséget, gyümölcsöt megörökítettem. és az az emil amit várok reggel óta, az mér nem van itt?  (asszem most jön, mer valami jön)  jó különben ez a clipartozgatás, csomó dolgot megtanulgatok belőle, meg csomó dolgot kikerülni is.

na, megjött az emil amit reggel óta vártam, húzok vissza dolgozni.

hú,ahogy nézem kemény megkattanásom volt tegnap... komolyan, ha lehetőségem lett volna rá (értsd: ha bárki beszól, vagy vmi ilyesmi) simán embert ölök. most lehet, hogy nem itt írogatnék. én simán a nyomott időre fogom. egyszerre voltam bágyadt és agresszív.

asszem délután kicsit vissza kell fognom magam netezésileg, mert hétfő reggel le kell adjunk ~500 db clipartot, és töredékénél járunk (kb 10%-a van kész.) ilyen jópofa kis dolgok lesznek ezek, majd ha kész a project (10.000 db [!] kis rajzolt bizbaz), szólok, addig meg nem mutiból készült.

ezt még ideszúrom, valamikor kétezerben írtam:


szülõvárosomnak
(hazámnak is)


Fésületlen
hazug remény
valahol túl a mindenség peremén,
mit hiszünk mi mind
vakon,
minek, hová
talán túl azon a
vékony hártyán amin
a valaha  is volt valami
szétzúzza magát apró porrá,
hogy új istenek új hitét higgyem;
mint frissen rombolt embrió
rohad ez az egész XX. századi
szar
Rohad amióta látom,
elõtte is rohadt már
minden más elõtt mocsok volt
posvány
iszap
trágya

emlékszem még, amikora rendszerváltás (hehh) után alig valamivel, 1990 októberében a néhány forintos benzináremelés miatti tiltakozásul a fuvarozók három napra megbénították az ország közlekedését. néhány forintos benzinár-emelkedés miatt! vágod? most tesó arra nem képes ez a beszari, töketlen ország, (pontosabban ez az egész buta emberiség), hogy legalább ellent merjen mondani bárminek, ami szarul esik neki. gondolkodás nélkül lenyelünk minden szart, azt sem mérlegelve, hogy miért. inkább vidáman rabszolga mindenki egy rohamosan rohadó világban, mint, hogy merjünk saját uraink lenni.

jaj, nem szólok, mert oda a munkám! inkább választom a biztos megrohadást, mint a bizonytalan szabadságot, amiben benne van végtelen^végtelen-ediken lehetőség, akár még az is, hogy jobb lesz nekem. jaj, inkább basszon seggbe a főnök, minthogy a bizonytalan basszon seggbe!

hagyjuk, hogy butítsanak, mérgezzenek, eltapossanak, hagyjuk, hogy olyan életet éljünk amit nem emberként, hanem egyszerű, lélektelen droidként KELL végignemistudommicsináljunkmertezígyneméletazbiztos.

nem vagyok depós, komolyan nem, csak kiakadok néha. elcsúszik az ékszíj, félreugrik egy fogaskerék az agyamban, vagy én nem tudom, de ilyenkor lexívesebben mindannyiunk pofáját egy jó nagy vasalt husánggal zúznám össze, boldog, vértfröcsögő vigyorral figyelve, ahogy a porrá törött fogszilánkok, meg a nyálas-véres húscafatok szanaszét röpülnek a levegőben, meg figyelném az üregükből kipottyanó és a kátyús betonon szétfröccsenő vaksi szemgolyókat, rá is lépnék szerintem egyikre másikra, - ha engedné az időm mielőtt nagy valószínűséggel cafatokra tépnének a kék ruhás, testvéreiket is megölni kész rendőr-droidok* nagy tűzerejű lőfegyverei. azt bazmeg. tuti, hogy a végén engem hoznának ki az egészből rosszfiúként. még lennék a szarjancsi, amiért...

áhhh!


*= természetesen ők jó embernek hiszik magukat. uncool faszfejek

szánalmas, hogy milyen birkák vagyunk.

mondok még olyat is, hogy most jöttem meg rehabról, amit kicsit elbasztam, mert június 4-én (asszem) voltam legutóbb, ami több, mint 30 nap, ezért most kezdhetem előről az egészet, tehát offisöli ez volt az első alkalom, hogy megjelentem :(  mindegy. szarok bele. így nem decemberben, hanem januárban lesz az utolsó alkalom.
cserébe miután jól kivártuk magunkat a váróban, csak bementem-kijöttem. kb 6 mondatot váltottunk. legközelebb augusztus elején lesz ugyanez.
jó ez a rendszer.

ja, és vasárnap sütöttünk még meggyes linzert is.
ez azért érdekes, mert Helga volt a főszakács, én kuktálkodtam, Helgáról pedig köztudott, hogy se főzni, se sütni nem tud/szeret
jó lett, itt van belőle egy részlet:

gondoltam, ezt visszadátumozom vasárnapra, de aztán mostmár úgy gondolom, hogy inkább nem.
szombat este kecelen vígadtunk egy Vadkacsa nevű helyen, ami valójában egy nonstop étterem a Frei benzikútja mellett. (gondolom van köze a restauráciához is) Dávid találkozott egy Szabina nevű kisgádzsival, és ennek ürügyén átmentünk vele, Bapival, meg a céges mondeóval oda. Helga is legörgetett egy-két páleszt én meg fröccsöket ittam redbull-vilmossal keverve. fél háromkor kerültünk ágyba, ami nem lett volna korai, ha...

...ha nem ébresztett volna 7 körül valami hang a falból. mivel a kémény alul -nem messze onnan, ahol mi botor fővel aludni kívántunk-, egy fémből készült konvektorban végződött, ami jelen esetben erősítő/hanxóró kombóként funkcionált, (legalább megtudtam, hogy ebben a szerepkörben bármikor kiválthatja bármely trashmetal banda nagyszínpados erősítését) hamar nyilvánvalóvá vált néhány dolog:

1. bármi is az, nem tud kijönni
2. az a valami madár lehet, mert jól hallhatóan verdes a szárnyaival
3. amíg ez a kis tetű itt pattog, alvás nem lesz
4. kurvára nem tudjuk kiszedni, ezért kénytelnek vagyunk álmunkból fel-felriadva várni, amíg megdöglik, elrohad, és a szagát valahogy eltűntetjük. egy mindössze két-három évig húzódó projectről kezdtem vizionálni.

ám egyszercsak az a kis geci fogta magát és huss! kirepült. máig nem tisztázott, a kályha melyik résén préselte át magát, de a lényeg, hogy az időközben éppen húskonzervéért rinyáló samu megneszelte, hogy változás fog beállni a betolakodó, és alvásért könyörgő parány közösségünk kapcsolatában, így már felkészülten cselekedett: villámgyorsan elkapta a kis rohadékot. mi ezt igazából abból vettük csak észre, hogy megpróbálta elrejteni a konyhában, de amikor megtaláltuk őket, onnan kikergettük a kertbe.

kavicsnak ezúton gratulálunk nem dohányzó életének 5. megkezdett hónapjához!

ez itt egy kb. valódi méretében 9:38-kor a városközpontban fotózott rém:

már megint csöcsök, és seggek mindenhol. kiborító ez a nyár, baszki.

este igazi fáradtan elaludni nem tudás élményem volt (pedig nálunk a saralt fal mögött nincs is meleg, inkább kellemes hűvös az idő), ezért miközben a háttérben buzikkal csevegtek a SzigetTv-ben (vagy logoja alapján TV Szigeten), mi Helgával egymással beszélgettünk. ide-oda csapongó, az  életre rácsodálkozó kérdéseink és megállapításaink sorozatából álló párbeszédet folytattunk - ilyenek általában a beszélgetése(in)k-, furcsán alakuló párkapcsolatokról, ami mellett a mi lassan kilenc éves, lineárisan haladó papír nélküli házasságunk kész csoda, meg ritka kivétel stb, stb, stb.
de igazából nem erről akartam itt agyalni.
azon merengtem este félálomban, hogy milyen kemény má', hogy az  ember sorsa tulajdonképpen teljesen* azon múlik, hogy milyen környezetben, milyen emberek között nő fel. mi lennék én ha a jueszéjben születek? vagy afganisztában? japánban, kambodzsában, braziliában, belgiumban? és mi lennék, ha nem oda járok suliba, ahova, nem azokkal barátkozom akikkel tini koromban, ha nem KKS-en élek, hanem Ózdon?

ehh



*=természetesen leszámítva a genetikából, vagy balesetből, vagy betegségből származó esetleges szopást

túléltem!

alighanem ez az utolsó bejegyzésem, mert ma biztos, hogy meg fogunk dögleni a napon edzés közben. baszki legalább 30 °C van!

ebben az esetben: viszlát világ, viszlát blog!

(ha holnap nem írok, küldjetek Helgának gyásztáviratot...)