gondoltam, ezt visszadátumozom vasárnapra, de aztán mostmár úgy gondolom, hogy inkább nem.
szombat este kecelen vígadtunk egy Vadkacsa nevű helyen, ami valójában egy nonstop étterem a Frei benzikútja mellett. (gondolom van köze a restauráciához is) Dávid találkozott egy Szabina nevű kisgádzsival, és ennek ürügyén átmentünk vele, Bapival, meg a céges mondeóval oda. Helga is legörgetett egy-két páleszt én meg fröccsöket ittam redbull-vilmossal keverve. fél háromkor kerültünk ágyba, ami nem lett volna korai, ha...

...ha nem ébresztett volna 7 körül valami hang a falból. mivel a kémény alul -nem messze onnan, ahol mi botor fővel aludni kívántunk-, egy fémből készült konvektorban végződött, ami jelen esetben erősítő/hanxóró kombóként funkcionált, (legalább megtudtam, hogy ebben a szerepkörben bármikor kiválthatja bármely trashmetal banda nagyszínpados erősítését) hamar nyilvánvalóvá vált néhány dolog:

1. bármi is az, nem tud kijönni
2. az a valami madár lehet, mert jól hallhatóan verdes a szárnyaival
3. amíg ez a kis tetű itt pattog, alvás nem lesz
4. kurvára nem tudjuk kiszedni, ezért kénytelnek vagyunk álmunkból fel-felriadva várni, amíg megdöglik, elrohad, és a szagát valahogy eltűntetjük. egy mindössze két-három évig húzódó projectről kezdtem vizionálni.

ám egyszercsak az a kis geci fogta magát és huss! kirepült. máig nem tisztázott, a kályha melyik résén préselte át magát, de a lényeg, hogy az időközben éppen húskonzervéért rinyáló samu megneszelte, hogy változás fog beállni a betolakodó, és alvásért könyörgő parány közösségünk kapcsolatában, így már felkészülten cselekedett: villámgyorsan elkapta a kis rohadékot. mi ezt igazából abból vettük csak észre, hogy megpróbálta elrejteni a konyhában, de amikor megtaláltuk őket, onnan kikergettük a kertbe.