"(...) végülis a kapitalizmus
győzött, mint mindig. A kapitalizmusban mindenből lehet pénzt csinálni,
és ha pénzt csinálsz valamiből, akkor avval meg is ölöd. Amit korábban
azért csináltál, mert szeretted, azt ezután a pénzért csinálod, és ez
mindent megváltoztat. A kapitalizmus mindent megöl." Matthew Herbert (innen »)
pár hete elhagyta a számat az a mondat, hogy 'én hiszek a
kapitalizmusban', amit egyre inkább kénytelen vagyok felülírni. részben
a fentihez hasonló épeszű gondolatok, részben meg a saját szememmel
látott események, folyamatok miatt. (meg így visszahallgatva olyan hüjén
is hangzik, mintha ötven éve mondta volna egy lelkes agitátor, - persze egy másik világrendszerre értve.
szóval
az alapvető problémám, ami e kettősséget okozza, hogy ugyan a liberális
szabadságjogokat, a versenyt, meg a képességek szerinti előrejutás
lehetőségét elképzelhetetlenül fontos vívmányoknak tartom, mégis
rettenetesen zavar, hogy ez a rendszer nem tud mit kezdeni azokkal akik
vagy nem tudnak, vagy nem akarnak versenyezni, előrejutni*. ha te egy
réten akarsz élni egy sátorban, vagy sérült, beteg, vagy egyszerűen
csak
más vagy - azt a kapitalizmus, -sajnos hasonlóan az összes többi eddig kipróbált politikai rendszerhez- nem tudja tolerálni. az meg szerintem nem lehet egy
jó rendszerben opció, hogy dögöljön meg minden és mindenki (beleértve emberiség, meg a komplett élővilág), csak legyen még két dollárom!
de akkor hol a megoldás? van olyan egyáltalán?
*= már eleve az kérdéses, hogy előre-e az az előre, meg, hogy
egyáltalán minek is, de majd komolyabb időt szentelek e kérdésekre pár
év múlva, aztán megválaszolom párszáz oldalban.